Ez a süti nem éppen mondható szokványos sütinek. Kinn voltunk Hollandiában, ahol a marihuana legálisnak számít. Egyszer élünk, szívni nem szeretünk, de a sütire azt mondtuk, egye fene, megkóstoljuk.

Én a süti még mielőtt kifejtette volna hatását elaludtam. Párom ébresztett és onnan jöttek az érdekes, kicsit szürreálisnak mondható történések sorozata.

A fejemben három dimenzió volt. Nem emlékeztem rá, hogy néz ki a szoba ahol vagyok, amikor próbáltam visszaemlékezni a képzeletem elég érdekes képet festett. A szoba fehér volt, fehér francia kanapéval amin türkiz színű rózsák voltak nagy kötegben. Ez a szín belebegte az egész képzelt szobát, egész halványan. A másik dimenzió, a valóság volt, a harmadik pedig feketeség. Ez a három dimenzió váltakozott, mint egy film pergő kockái. Viszonylag gyorsan fél másodpercenként váltogatták egymást a képek.

Megfordult a fejemben, hogy a valóságot hosszabb időre szeretném kiemelni, hogy összetudjam szedni a laptopom, ki tudjam húzni és bevigyem a szobába az ágy mellé. Ezt kb úgy tudtam megoldani, mintha egy hosszúkás fiókban pörgetném az aktákat, majd ami a valóság azt egy kicsit hosszabb időre kiemelném. A kép járás közben olyan volt. mintha minden csak négyzetekből és háromszögekből állna.

Mindeközben olyan érzés társult, mintha lebegtem volna. Páromat csak szinte árnyéknak, sötét elsuhanó alaknak észleletem. Mindentől féltem amik körülöttem volt, minden és mindenki új volt, nem tudtam kiben bízhatok, kiben nem.
Nagyon lelassultam és a pizsamára való átöltözés egy igen hosszú és bonyolult feladatnak bizonyult. A sötét szobában nem találtam meg a pizsama alját és tetejét, megpróbáltam belebújni, de csak a nyaka és egy ujja részt találtam, a harmadik kijárat felszívódott. Majd eszembe jutott, hogy a pizsamának van egy gombos része elől a nyakánál a tetején. Nagyon örültem, amikor megtaláltam onnantól, hogy a fejem már jó helyen volt onnan már megtaláltam a másik két lyukat is.

Amikor lefeküdtem folytatódott a lebegés. Olyan érzésem volt mintha egy olyan tekerős tésztanyújtóból húznának ki, mint amivel a spagetti tésztát szokták először megfelelő vastagságúra nyújtani. Az egyik oldalon a tészta be, a másik felén pedig fölfelé húzzák ki a nyúló tésztát. No én pont így éreztem magam. vékony, lapos voltam mint egy papír vagy tészta, húztak ki a tésztanyújtóból és eközben a húzás közben lebegnék. Mikor lenéztem a lábamra még láttam hogy a lábfejem fele benne van a nyújtóban. 

Párom sötét alakja szögletes, volt, csak a sziluettét láttam, ami sötétkék szaggatott körvonal volt. Nem tudtam eleinte, hogy megbízhatok e benne, eleinte azt se tudtam, hogy kicsoda, aztán valahonnan mélyről beugrott, hogy ja ő a pasim, amúgy meg már a vőlegényem. Amikor már megbíztam benne a sziluett körvonala szaggatott aranysárgává változott. Onnantól, hogy megbíztam benne ő volt az egyetlen biztos pont és nem mertem kimenni inni nélküle, pedig mind a ketten nagyon ki voltunk száradva. Ő az alvás mellett döntött, őt nem volt annyira kiütve mint én.  Én meg maradtam mellette. 

Amikor sokat feküdtem az oldalamon, valahogy sokkal futkározósabbnak, bizsergőbbnek éreztem a karomban végigfutó zsibbadást. Párom bőrének tapintása sokkal selymesebbnek hatott, szinte csúszott rajta a kezem. Amikor ő közeledett az viszont nagyon ijesztő volt számomra, minden olyan fura volt, mintha tízmilliószor jobban éreznék minden érintést és mintha egy felém történő érintéssel megtelt volna az agyam felfogó kapacitása és többet nem tudna befogadni.  Minden olyan új volt és ijesztő, mint amikor egy kiskutyát hazavisznek és egy teljesen új, idegen környezetben találja magát. Itt én voltam a kiskutya.

Miután párom elaludt én még kicsit élveztem a lebegést. Úgy éreztem bármit képes lennék megtenni, elképzelni. Szabadon bármilyen motívumot és annak bármilyen mozgását, átalakulását szabadon, lebegve tudtam irányítani a képzeletemmel. 

Az elengedés is olyan könnyű volt mint levegőt venni. Tudatosan elkezdtem ezt az állapotot arra használni, hogy amit eddig úgy éreztem nem tudok elengedni, az elengedjem. 

%d bloggers like this: