Péntek délután izgatottan gyülekeztünk a Keletinél. Már akkor látszott, hogy fantasztikusan jó csapat jött össze. A hosszú utazás ellenére is megőriztük jókedvünket, így érkeztünk a szállásra, ami a Baradla barlang egyik bejáratától néhány méterre helyezkedett el. A szép táj mellé, kényelmes szobák, finom ételek és hidegvizes esti zuhanyzás is társult. Első vacsoránk rántott sajt volt, mártással és krumplival.
Hajnal és Gabi mindent precízen leszerveztek, egy pillanat ideje sem volt az embernek unalomra még gondolnia sem. Szombaton a tartalmas reggeli után izgatottan érkeztünk Égerszögre a Szabadság-barlanghoz, amiről Csaba mesélt nekünk a barlang bejáratánál. Tudtuk, hogy az összes többi barlanghoz képest a legszűkebb ez lesz, ezért úgy állítottuk fel a sorrendet, hogy látássérültek és látók vegyesen legyenek, hogy könnyebben tudjunk haladni. Hiába volt viszont szűk a barlang, gondoskodtak róla, hogy senki se juthasson be egykönnyen. Szerencsére kaptunk fényképes segítséget, ami szemléltette belülről a zárszerkezetet, kívülről csak egy kis négyzet alakú nyílást láttunk. Először egy kockazárat kellett kinyitni a kulccsal, amit vakon kellett megtalálni. Miután ezt kivettük már „csak” ki kellett nyitni néhány reteszt meg lehajtani egy-két kallantyút.
A mai világban ha valaki véletlenül nyitva hagy egy ajtót maga mögött, sokszor elhangzik ez az ironikus kérdés, hogy „Barlangban laksz?”. Ezek után joggal kérdezhetne vissza az ember, hogy „Tudod, hogy kell kinyitni egy barlangot?”.
A barlang mivel elég szűk volt és számítottunk kúszás, mászásra, speciális (nagyon menő) öltözékben, overálba gumicsizmába , kesztyűben és világítós barlangász sisakba kellett öltöznünk. Miután sikeresen bejutottunk, lépcsőn ereszkedtünk a mélybe. A barlangban nem volt világítás, csak annyit láttunk amennyit a sityakunkon lévő lámpával világítottunk. Láttunk borsó cseppkövet, ami kicsit olyan volt mintha egy marék borsó érdes, rücskös, göröngyös felületét tapintanánk. Találkoztunk angyalhányással, ami úgy csillogott, mintha lehányták volna csillámporral. Voltak oszlopok, függő, és álló cseppkövek is körülöttünk, de persze csak kis méretben a hely hiánya miatt. Sokszor éreztük magunkat szorult helyzetben, hiszen csak egy-egy olyan szakasz volt a barlangban ahol ki tudtunk egyenesedni. A fal sokszor benyúlt alul és felül is a barlangi ösvényre, így oldalazva, meggörbülten előre hajolva, de volt ahol guggolva, vagy négykézláb kellett haladni. Ezt számos tócsa tette izgalmasabbá. Felszabadító érzés volt ezeken áthaladni, csizmánknak és overálunknak köszönhetően az alatta lévő ruházatunk aránylag tiszta maradt. Kifejezetten élvezetes volt, amikor egy helyen egy nagyon szűk pici résen kellett átkúsznunk hason fekve ( mint egy katonai kiképző táborban). Nekem mint csőlátónak izgalmas helyzet volt. Láttam, hogy az előttem lévő hogy csinálja, de mivel a hátam mögött, sarkamban levő Áronra is kellett figyelnem, sokszor találtam ki más mozdulatot a réseken és hasadékokon való átjutásra. Volt ahol inkább azt mondtam, hogy menjünk négykézláb, mert úgy kényelmesebben tudunk haladni, ekkor párom megfogta a bokám és úgy haladtunk. A barlangban voltak élő cseppkövek is, ezért figyelni kellett, hogy se az én se az ő sisakja ne érjen hozzá. Olyan volt az egész, mint egy logikai játék amiben kiélheti az ember a kreativitását és problémamegoldó készségét. Egyszer egy létrán kellett felmásznunk, úgy, hogy a lábunkkal fel kellett lépni a létra szélének tetejére, hogy feljussunk, illetve lefele óvatosan kellett leereszkedni, hogy mindenki megtalálja a létra felső fokát, de Hajnal és Gabi őrangyalok módjára vigyáztak ránk és segítettek. A barlangban a guanó halmokra is kellett vigyázni, bár szerintem mindenkinek sikerült legalább egyszer beletenyerelnie. Érdekes volt megfigyelni a barlangban élő picike denevéreket, amik kb akkorák voltak mint egy óvodás gyerkőc ökölbe szorított keze. Az egyiket sikerült felébresztenünk, ahogy végig haladtunk a barlangon, álmosan nézett fel (azaz le, mivel fejjel lefelé volt) ránk, akik gonoszul lámpánkkal még meg is világítottuk, de nem mozdult. Valószínűleg „még túl reggel” lehetett neki ahhoz, hogy megmozduljon. Hamar mindenki kedvenceivé váltak, másnap az ajándékboltnál vérre menő harcok folytak az őket ábrázoló szuvenírekért.
Szintén az első túrán volt egy kisebb kiszélesedés („terem”), ahol megálltunk és mindenki lekapcsolta a lámpáját és csendben maradt. Azt a békét és nyugalmat nem lehet leírni, ami akkor járta át a testünket fűszerezve a barlang illatával, hallva ahogy egy-egy csepp földet ér és érezni, ahogy a barlang él és nem egy út, akadálypálya, amin csak úgy végigmegy az ember. Szerintem mindenkinek sokat jelentett ez a csendben, szinte a barlanggal egyé válva töltött pár perc.
A barlangból kiérve nem is látszottunk annyira koszosnak mint amennyire annak éreztük magunkat a sok kúszás után (vagy legalábbis nekem nem tűntünk olyan koszosnak az előtte-utána képek alapján ). Az átöltözés érdekes volt, mert az overáll térd alatti része szinte egybeolvadt a gumicsizmával, mintha sárral gipszelték volna össze őket a lábunkon. Mikor már mindenki szépen tisztára átvedlett, következett az ebéd. Hajnal, Bea és Gabi az előző éjszaka folyamán fantasztikusan finom szendvicseket készített, sőt még desszertre is gondoltak, külön köszönet a figyelmességükért, és gondoskodásukért!
Ezután indultunk Szögligetbe, ahonnan elindultunk meghódítani Szádvárt. A túra önmagában ezernyi csodát rejtett, karalábé ízű növényt, különböző fákat, eldugott romokat, évszázadok alatt a kőbe vájódott keréknyomokat, csodálatos ibolyákat, virágokat. Amerre nézett az ember talált valami csodát. Megízleltük a Tetves patak különösen tiszta vizét út közben, ami a patakban lévő sok-sok vízibolháról kapta nevét. Mikor felértünk a várhoz, lélegzetelállító látvány fogadott minket. A romok körbe ölelték a csapatot és be lehetett látni az egész vidéket. Visszafele kitérőt tettünk a Borz barlanghoz, ami egy hosszú sötét alagút. Elvileg nagyon hosszú, mi viszont csak egy kis részére mentünk be. Tényleg olyan mintha borzoknak alakították volna ki, mert csak lehajolva fér el az ember a keskeny járatban.
A túra végére kényelmes fáradtság lett úrrá a csapaton. Vacsora után fergeteges partyt csaptunk a fiúk szobájában és minden hosszú hajú lány szép frizurával feküdt le, mert szépen be lett fonva a hajuk J
Másnap reggel mindenki összepakolt, és csomagokkal bepakolva indultunk reggeli után a Baradla Vörös-tavi bejáratához. Ez a barlang olyan volt mint egy csodálatos palota. Az előző napi Szabadság-barlanghoz képest ezerszer tágasabb volt. Egymást követték a hatalmas termek, melyeket a minimum 3 méteres belmagasságnak köszönhetően hatalmas cseppkövek díszítettek. Volt ahol egészen tiszta, hófehér cseppköveket láthattunk, máshol csigaházhoz hasonló an csavarodtak az oszlopok. Nagyobb barna felületen kakastaréjhoz hasonlóan futott végig a fodros szélű hófehér képződmény, mint egy csipke ami a ruhát díszíti. A kiépített utaknak és lépcsőknek köszönhetően, felmehettünk az ország legnagyobb cseppkövéhez is a Csillagvizsgálóhoz, ami 25 méter magas. A túra egyik csúcspontja a hangverseny volt. Itt a különböző képződményeket külön-külön, egymással párhuzamosan lehetett megvilágítani, zenei aláfestés közben. Csudi vicces volt, hogy amíg Gabi a zenét kezelte, a fények vezérlőpultját két vak (Szabi és Áron) vette irányítása alá. Itt is találkoztunk mesebeli képződményekkel például mozdony alakú cseppkővel és legendás cseppkőlénnyel, plusz egy sárkánnyal, aki mindenki nagy kedvence lett.
A túra végén Jósvafőre érkeztünk, innen indultunk vissza szálláshelyünkre ebédelni, majd indultunk tovább. A faluból lovaskocsival közelítettük meg a Vass Imre barlangot. A kocsikázás mindenki számára nagy élmény volt. Felálltunk a hajtó mögé és éreztük a szembeszélt, miközben vágtattak a lovak. Szegény lovak nagyon megizzadtak , de az út után volt egy kis időnk megszeretgetni őket és megköszönni az utat. A pacik különleges, a helyre jellemző lovak voltak. Kisebb, zömökebb testük, erősebb izomzatuk volt, és hihetetlen erőt tudtak kifejteni. A Vass Imre barlang közepes méretű volt az előző kettőhöz képest. Itt is találtunk olyan képződményt ami úgy nézett ki mint egy szalag vagy felakasztott törölköző alulnézetből, voltak természetesen borsócseppkő, tündérhányás, csipkealakú képződmények is. Ezek a Szabadság-barlangban látottakhoz hasonlóak voltak, csak nagyobbak, ezért jobban meg tudtuk őket szemlélni.
A barlangtúra után visszasétáltunk a faluba, út közben megálltunk a pataknál lemosni a gumicsizmákat, élvezetes volt úgy átgázolni a patakon, ugrálni a vízben, hogy közben szárazak maradtunk.
Hála az égnek egész hétvégén csodálatos idő volt. Tökéletes volt a szervezés és finom volt az út közben pihenőkkor elfogyasztott fasom fagyi és a garaton legurított néhány korty sör. Köszönjük Gabinak és Hajnalnak a szuper szervezést!

%d bloggers like this: